Geológia: A parádfürdői ércesedést a 18. század végén kezdték el komolyan megkutatni, számos tárót hajtottak ki, leginkább a Vörösvár és a Fehér-kő oldalában, néhányat közülük ismeretlen korú, félig beomlott tárók bővítéseként. A lahócai ércesedés 1850-es években elkezdődött bányászata után a parádfürdői ércesedés bányászata hanyatlásnak indult, 1861-re meg is szűnt teljesen. Az Urikány-Zsilvölgy Rt. 1925-ben újra feltárta a régi tárókat, majd az 1950-es években újratérképezték a már ismert kutatási területeket és reambulációt végeztek. Az 1950-es évektől a kutatások ismét rátértek a vörösvári és fehér-kői ércesedésekre, illetve a Hegyes-hegy - Macska-hegy - Veresagyag-bérc - Pálbikk vonulatára. A Hegyes-hegyen az 1950-es évek végén 400 m hosszúságban kutatótárót hajtottak, bár annak létesítését a területtel foglalkozó geológusok nem javasolták. Mivel benne volt az előírt tervekben még 400 m hosszúságban táró kihajtása, így lényegében teljesen fölöslegesen megcsinálták. A kutatótáró bővítése során egy régebbi bányaműveletre akadtak. A régebbi táróról nem maradt fent írásos információ, lehet, hogy a 18-19. században, de az is lehet, hogy korábban hajtották. A régi táró a térképeken a Hegyes-hegy I, az új táró pedig az Hegyes-hegy II nevet kapta. A tárókban műrevaló ércet nem találtak, csupán gyenge, hintett ércesedést kvarcerekhez köthetően, esetenként kisebb érczsinórokat. A területen a recsk-parádfürdői, eocén-oligocén határon létrejött rétegvulkáni összlet képződményei láthatóak, a vulkáni működés második szakaszában képződött a Fehér-kő és a Parádi-Tarnától délre eső területet felépítő kvarc-biotit-amfibolandezit (dácitként is le van írva). A térség eocén végi kiemelkedett pozíciójára utalnak szárazföldi vörösagyag-betelepülések. A hidrotermális folyamatok fiatalabb rétegvulkáni tevékenységhez kapcsolódnak, a kőzetek jelentősen átalakultak, átkovásodtak, az érces telérek környékén pedig agyagásványosodtak. A Hegyes-hegyen a repedések-törések mentén kvarctelérek alakultak ki, de maga a kőzet is jelentősen átkovásodott sok helyen. Kemény, ellenálló kőzetei miatt alakult ki a hegy környezetéből kitűnő morfológiája. A hegy É-i oldalán legalább 2 db kvarctelér törmeléke is látható, a II-es kutatótáró fölött van az egyik, amely 150 m hosszúságban követhető felfelé, és törmelékében foszfátásványos bekérgezések, bevonatok fordulnak elő (kintoreit-foszfosziderit), illetve attól K-re 200 m-el egy másik, amelynek a törmelékében arzenátásványok. Mindkét telér nagyjából É-D-i csapású, és alsó kibúvásukban a legtöbb a törmelékanyag, valamint előfordulnak bennük fakóérces-szfalerites ércmaradványok. A Hegyes-hegy ércesedésének egyik érdekessége egy több generációban képződött piritkiválás, a legfiatalabb generáció nemesfémeket tartalmaz (arany-telluridok, hessit, tetradimit, termésarany), természetesen csak mikroméretű szemcsékben, zárványokban. Az ilyen zárványokat tartalmazó piritek a meddőhányóról ismertek csak eddig.
Leírás: A Hegyes-hegyi tárók, kis meddőhányók megközelíthetők Paradfürdő felől, Recsk irányában, a benzinkút után induló piros jelzésű, Domoszlóra vezető turistaúton, ill. a Macska-hegyi táró leírásánál megadott útvonalon. Az Etelka-táró mögötti hegyoldalt elhagyva, erősen emelkedő úton felkapaszkodva kb. 1,2 km megtételét követően a Hegyes-hegy oldalán megpillantjuk a II-es táró hatalmas meddőhányóját. A hányón a kvarcos törmelékben találjuk a felsorolt ásványokat. Az ásványlista nem tartalmazza a mikrométeres méretű ritka ásványokat, ehhez tanulmányozzuk az irodalmat. A II-es tárótól keletre van a hegyoldalban, nehezebben felismerhetően az I-es táró bejáratára utaló horpadás és egy kisebb, benőtt meddőhányó körülötte. A legfőbb telérkibúvás a II-es táró bejárata fölött kezdődik közvetlenül, a másik pedig a nagy meddőhányótól 200 m-re keletre található. A hegy É-i oldalán számos helyen lehet találni kvarctelér-darabokat, az egész hegyről előkerülhetnek érdekességek.
Típus: meddőhányó
Ásványlista:
| Ásvány | Fotó | Ásvány megjelenése a lelőhelyen |
|---|---|---|
| anatáz | 1 | tized milliméter körüli kék kristályok kvarcon, kvarcban és földpátok utáni illitben , csillámok utáni illitben |
| barit | 1 | 1-5 mm-es fehér táblás kristályok kvarcos telérdarabok üregeiben |
| beudantit | 2 | sárgásbarna, barna bekérgezések (mikroszkopikus kristályokból álló), porszerű bevonatok, amelyek összetételüket tekintve átmeneti ásványnak tekinthetőek a beudantit-segnitit között. |
| covellin | 1 | kékesen csillogó bevonatok fakóércen |
| crandallit | 1 | fakóérc utáni milliméter körüli sárgás, barnás állalakok |
| foszfosziderit | 1 | fehér, tömeges, porszerű halmazok, bekérgezések telérkvarc repedéseiben, üregeiben. A foszfosziderit sokszor szoros összenövésben jarosittal fordul elő, és a fehér porszerű halmazok se tisztán foszfoszideritek, sokszor tartalmaznak gorceixit, goyazit, florencit-(Ce) összetételű fázisokat mikrométeres méretben. |
| galenit | 2 | szürke fémes szemcsék, fészkek, hintések kvarcban |
| gipsz | 2 | 1-3 mm-es léces sárgás, vagy szürkés kristályok földes goethites kérgeken |
| goethit | 1 | barna földes halmazok, foltok, kérgek |
| jarosit | 2 | földes, tömeges bevonatok, telérkibúvásokban nagyon gyakori, ritkán apró, sárgásbarna kristályos halmazok formájában jelenik meg |
| kalkopirit | 1 | aranyszínű, mm alatti szemcsék, ill. zárványok szfaleritben |
| kalkozin | 0 | |
| kaolinit | 1 | fehér, vagy vasoxidok által sárgára, vörösre festett laza tömegek |
| kintoreit | 1 | gömbös-vesés bekérgezések, bevonatok a zöld árnyalataiban, gyakran a plumbojarosittal alkot ritmikus kiválásokat a II-es kutatótáró fölötti telér alsó szakaszán, egy esetben mikrokristályos halmazai is meg lettek figyelve |
| kvarc | 8 | fehér, szürke telérkvarc, üregekben 1-5 mm-es színtelen vagy sárga, vékony oszlopos kristályok |
| kvarc (hegyikristály) | 3 | 1-8 cm-es fehér, víztiszta kristályok |
| lipscombit | 0 | zöld, porszerű bevonatok telérkvarc repedéseiben, ritka |
| melanterit | 0 | zöldes, üvegfényű kérgek, cseppköves halmazok málló pirites darabokon |
| olivenit | 0 | telérkibúvásokban olajzöld bekérgezések formájában, ritka |
| oxiplumboroméit | 0 | telérkibúvásokban málló fakóérc felszínén alkot sárgásfehér, néhány mm-es porszerű halmazokat |
| philipsbornit | 1 | telérkibúvásokban mikrométeres kristályok, kvarcüregekben fennőve |
| pirit | 3 | aranyszínű hintések, szemcsék, nagyon ritkán apró kristályokból álló halmazok, kérgek |
| plumbojarosit | 0 | kintoreit társaságában sárga-sárgásbarna, földes, tömeges halmazok |
| segnitit | 0 | telérkibúvásokban a telérkvarc likacsaiban, repedéseiben sárgásbarna, porszerű halmazok bevonatok vagy az üregek felszínén citromsárga bevonatok, a kődarab külsején cm-t meghaladó méretű sárga-sárgásbarna, kis vékonyságú bevonatok formájában van jelen |
| szfalerit | 2 | sötétbarna, néha fekete (marmatit) hintések, szemcsék, 1-5 mm-es kristályok, néha kalkopirit-zárványokkal |
| szkorodit | 0 | telérkibúvásokban zöldes, porszerű tömegek repedésekben, üregekben |
| sztibikonit | 1 | sárga vastag kérgek kvarcos üregekben , több ásványból áll de főleg sztibikonit |
| tennantit csoport | 8 | a fakóércek (tetraedrit, tennanit) együttesen lépnek fel, szürkés-fekete szemcsékben, erekben, hintésekben, gyakran szfalerittel vegyülve, a Hegyes-hegyen gyakoribb a tennantit, mint a tetraedrit |
| terméskén | 1 | Apró tized milliméteres kristályok , gömbök |
© Nagy Mónika 2009-2024
