cim
védett terület engedélyköteles veszély

Kő-hegy, Budaörs, Pilis és Budai-hegység

Geológia: A budaörsi \\\"kopárok\\\" leglátványosabb sziklacsoportja a Kő-hegyen található, mely közvetlenül a régi sváb temető mellett emelkedik ki a völgyből és a Ny-ról Budapestre érkezőknek már messziről feltűnik a sok keresztjével. A 221 m magas és teljesen kopár hegycsúcs felszínén kizárólag triász korú diploporás fehér és finom-szemcsés rózsaszín dolomit, ill. kovásan kötött dolomitbreccsa található, jellegzetes karsztos üregekkel, eróziós árkokkal, karrképződéssel. A hegycsúcs alatti üregek (mostanában rács védi) mesterségesen bővített töbrök, de a hegyoldalán álló egyik ház pincéjéből természetes hidrotermális karsztbarlang is nyílik. A dolomit szegény látványos ásványokban, csak pár cm-es kalcitteléreket és egyetlen baritos telért találtam a szálkőzetben, helyenként hexahidrit virágzik ki a védettebb kőzetfelületeken. Nagyon szép azonban az erőteljes vasasodás, mely helyenként mélyvörösre festi a sziklacsoportokat.

Leírás: A Kő-hegy kiemelten védett és egyben szakrális terület, kápolnával, kőszoborral, 5 kereszttel, a helyi lakosság sűrűn látogatja és gyakran klf. rendezvények színhelye. A hegycsúcs elérhető a Nepomuki Szt. János-templom mellett a hegyre vezető Nefelejcs-utcáról, az Ó-temetőnél balra kell kanyarodni az Ostor-utcába, mely végül a Kőszikla-utcába torkolódik, onnan vezet majd egy kanyargós, de jól kiépített kőlépcső a hegycsúcsra. A sziklaképződmények ösvényeken keresztül mind megközelíthetők, de azok megmászása, ill. a Ny-i oldalon látható, több 10 méteres sziklafalon való leereszkedés igen balesetveszélyes, tehát maradjunk az ösvényeken. Ásványok után kizárólag a sziklák alatti törmelékben keresgélhetünk, a szálkőzet megbolygatása szigorúan tilos (és mellesleg felesleges). A csodás kilátás, a hely sajátos varázslata mindenért kárpótol - azt mondják, tavasszal a legszebb, amikor nyílnak a dolomitgyep védett virágjai. Valószínűleg házépítés céljával jelenleg még fel van tárva a Kő-hegy lábánál lévő vasasodott sziklafal a Máriavölgyi u. elején, a terület még nincs bekerítve, ezért ott egyelőre még gyűjthető némi anyag. Érdekesség említendő, hogy a szomszédos Kálvária-dombon található andezittelér anyaga akár több cm-es litoklasztként megjelenik a dolomit egyes rétegeiben.

Típus: természetes feltárás

Lelőhelyfotók:
lelőhelyfotó

további fotók a lelőhelyről >>

Ásványfotók:
ásványfotó

a lelőhely összes ásványfotója >>

Ásványlista:

Ásvány Fotó Ásvány megjelenése a lelőhelyen
amfibolok 1 1-2 mm-es fekete oszlopos fenokristályok andezitlitoklasztokban
augit (piroxének) 1 1-3 mm-es sötétbarna, zöldesfekete fenokristályok andezitlitoklasztokban
barit 3 mm körüli fehér, rózsaszín táblás, gyakran legyező alakban nőtt kristályok, meglehetősen ritka
dolomit (dolomit csoport) 3 0,5-1 mm-es fehér, színtelen, sárgás vagy rózsaszín kockák a dolomit repedéseiben, meglepően ritka
goethit 4 sárgás-barna laza halmazok, foltok, kérgek, ritkán markazit, ill. pirit utáni álalakok
hematit 3 vörös por- ill. agyagszerű halmazok, foltok, az alapkőzetet rózsaszínre festi
hexahidrit 2 laza fehér szemcsés kérgek dolomiton
kalcit 5 Fehér, ritkábban sárgás, vagy rózsaszín foltok, erek, 1-20 mm-es kristályok
kvarc 1 szürke szemcsés kötőanyag dolomitbreccsákban
mangánoxidok 1 fekete kérgek, dendritek
plagioklászok 1 fehér, 1-3 mm-es fenokristályok andezitlitoklasztokban

© Nagy Mónika 2009-2018