cim

A budapesti Róka-hegy ásványai

© Körmendy Regina 2010-02-16

1999-ben jártam először a Róka-hegyi mészkőbányában és azóta negyedik alkalommal csodáltam meg geológiai, botanikai kincseit, na meg a pazar kilátást a hegy csúcsáról.
A Róka-hegy kőtömege többszörös túlélőként emelkedik Csillaghegy régi és új lakónegyedei fölött. A triász végén (kb. 200 millió éve) lerakodott, másfél kilométeres vastagságú dachsteini mészkő ugyanis még az eocén előtt (kb. 40 millió éve) megkapta első nagy „pofon”-ját, iszonyatos erejű földmozgások folyamán kettészakadt a Romhány-Budapest-Törökbálint között húzható vonalnál a pesti oldal (síkság) leszakadt, a budai felemelkedett. Azután sekélytenger alakult ki, a dachsteini mészkőre kb. 100 méter vastagságban az ún. szépvölgyi mészkő rakódott. A tengermedence folyamatosan változtatta térfogatát, a hegyek hol emelkedtek, hol lesüllyedtek, végül elzáródott a lefolyás, a vízben anaerob körülmények alakultak ki, az élőlények kipusztultak. Az így alakult rétegeket tardi agyagként ismerjük, kb. 80 méteres vastagságban terjedtek szét. A sóháztartás helyreállásával az ún. kiscelli agyag kezdett kialakulni, míg végre az oligocén végére a tenger újra elsekélyesedett és bekerült a parti homok. A miocén újabb liftezést eredményezett, a Budai-hegység tovább emelkedett és kb. 2,4 millió éve erős hévforrás-tevékenység indult, mely csodálatos barlangokat hozott létre.
A Róka-hegy ezeknek az óriási erőknek állított emlékművet, vetősíkok találkozóhelyeként igazi tanpálya kezdő geológusoknak.
A Róka-hegy – úgy-ahogy – a bányászatot is túlélte, erősen megcsonkítva ugyan, de bánya nélkül az előbb említett rétegek sohasem kerültek volna napvilágra. 3 nagyobb bányaudvar ismerhető fel, miután beléptünk a szűk, vetők által szabdalt bejáraton. Az első bányaudvarban a bányafal nagy karéja fehér, tömör dachsteini mészkőből áll, melyben csak nehezen ismerhetők fel a szintjelző megalodus kagylók. Ez a rész jelenleg kedvelt hegymászóhely – ne is zavarjuk őket kockázatos hobbijuknál – ott nincs semmi, ami számunkra érdekes lehetne. Oldalt és a város felőli oldalon néhány kavicsos márgatöbröt láthatunk, mely felett sárgán világít a Szépvölgyi mészkő, hévforrások által mélyen kivájt gömbfülkékkel, kürtőkkel. Sokat nem hagyott a bányászat az utókorra, de az a kevés, ami maradt, így is impozáns. A bánya közepén megmaradt triász mészkőtömb jobb oldalán lépcső vezet a szikla mögé és a második és harmadik bányaudvarba. A mészkőben keletkezett töbrökben márga keveredett kavicsokkal és érdekes konglomerátumot képzett, mely uralja a második bányaudvart. Helyenként tűzkőgumókra is bukkanhatunk, az anyaguk kalcedon és opál. A harmadik bányaudvarban durva törmelék került a kibillent márgaréteg közé, metamorf kőzetet, zöld színű mállott andezitet csempészett a kőzet közé (epidot, klorit) , a szétrepedezett mészkövet vasoxidok cementálták össze (mészkőbreccsa) és végül tardi agyagfal is akadt, amelyből némi szerencsével egy-egy cápafog szabadul ki (ha piszkáljuk). A másodikból a harmadik (alsó) bányaudvarhoz levezető utat nem találtuk, valószínűnek tartom, hogy csak alulról közelíthető meg épségben.
Nem sok irodalmat találunk a szokványos könyvekben, de ezt a keveset érdemes nagyon figyelmesen elolvasni – KOCH Sándor ugyanis pontosan írja le, hogy mit és hol keressünk…..Mégpedig: a mészkő széles kalciterei mentén, valamint az ugyanabban keletkezett barlangok falán. Mert ugyebár – barlangok is vannak itt. Méghozzá nem akármilyen – a Róka-hegyi kristálybarlang híres volt „bányavirágos kertjéről”. „Rendes” hulladékkezelők azonban úgy találták, hogy ez ideális szemétlerakó hely, így azzal töltötték fel részben az eredetileg 25 méter hosszú és 9 méter mely barlangot, melynek falait kalcit-, aragonit-, gipsz- és borsókő-tünemények fedik be. A szemétből felszálló bűz viszont kívülmaradást parancsolt, később még rács is került oda- biztos, ami biztos. Az 1959-ben egy másik bányaudvarból feltárt Róka-hegyi barlangnak (100 méter hosszúságban, kb.. 60 méter mélységben tárták fel) és a szomszédos Péter-hegyi agyagbánya-gödrének még rosszabbul alakult a sorsa – mérgező gázmasszával töltették fel, hadd legyen dolga az utókornak!
A Róka-hegyi bánya egyébként része a 90-es években létesített Ürömi tanösvénynek, de szűkebb területe már 1977 óta természetvédelem alatt áll. Ezt nem árt tudni, ha gyűjtésre szánjuk el magunkat, a sziklákat, barlangok falát ne véssük – van bőven anyag a sziklák alatti meddőben, csak jó szem kell hozzá.
Többféle ásványról számol be az irodalom, ezekből minden (ha nem is mindig a legjobb minőségben) most is gyűjthető. Óriási kalcitkristályokról már ne álmodjunk, de érdemes, megnézni a deciméter széles és több mint 10 méter hosszában követhető kalcitereket a bejárattal szembeni mészkőben és a mészkőbreccsában (a jobb oldali, felfelé vezető ösvényt keresztezik) – vésni nem szabad, fényképezni igen. Híresek voltak a több centiméteres víztiszta fordított „jogárkristályok” és a hasábokat képező ikerkristályok – kis szerencsével most is találhatók a törmelék üregeiben, igaz, lényegesen kisebb méretben (3-5 mm-esek). A baritra is érdemes még vadászni, a középső szikla aljáról több árok fut végig a bánya aljára, ezek jelzik a gyűjtők tevékenységét és a barit-teléreket. Itt ugyanis a barit vastag szürkés-sárgás táblái majdnem mindig hófehér, vagy limonittól sárgás borsókőrétegekhez társulnak. A meddőben még mindig rábukkanhatunk, a darabok súlya azonnal elárulja a „súlypát” jelenlétét, akkor is, ha már erősen koptatott. Ha van szerencsénk, a kalcit savazásával szép baritkristály-csoportokat kapunk! A szürke mészkőben, mészkőbreccsában pompás barna, fekete, vörösesen csillogó pirit utáni vasoxid-kristályokra (goethit, hematit) lelhetünk – a lejtő alján mindig akad belőlük. A kristályok mérete 2-5 mm-ig terjed, átnövésű ikrek, vagy szabályos kockák. A szürkés-rózsás mészkőben (az alján, meg a felfelé vezető út melletti törmelékben) apró kalcitkristályok mellet ugyanazon pirit-álalakok található, ép piritkockák és ezüstösen fénylő markazit fészkek, erek társaságában. Ha szerencsénk van, nagyobb kalcit-erek mentén a bánya higanyérc-dúsulására is rábukkanhatunk, azaz a jellegzetesen sötét málnavörös cinnabaritra (többnyire porszerű hintés, ér, fészek) és a fekete metacinnabarit-tetraéderekre. Az utóbbiak néha a pirit-álalakokkal vegyülnek, a kristályfelület sávozottsága árulja el jelenlétüket.
A cinnabaritot, metacinnabaritot kizárólag a kalcit mellett keressük, minden rózsaszín (vagy szürke, fekete) foltokkal, erekkel hintett kalcitos darab legyen gyanús! Most is csak kalapácsütésre került elő mindkét higanyásvány. KOCH szerint a higanyérc a következő nyomelemeket tartalmazza: As, Sb, Ni, Sn, Cd, Cu, Ga, Ag, Ba, Sr. Ugye, érdemes gyűjteni? A metacinnabarit-kristályok nagyon picik, mm-esek, vagy mm-alattiak! De mikroszkóp alatt nagyon szépek.
Gipszet ugyan a barlangból lehetett szedni réges-régen, de most is mutatóban gyűjthetők az apró kis gipszrózsák a felfelé vezető úttól balra álló, erősen „rozsdás” sziklatömbök oldaláról (vastagon borítja a markazit, mely most már erősen bomlott, vasszulfát- és gipszkérgeket képezve). Ugyanazon út elején (nyáron bokrok takarják el) több mázsás, a fenti barlangüregből lerobbantott goethit-borsókő-tömb áll, melyből szakíthatunk egy-két darabot. Szerencsével kis hófehér cseppkőalakzatokra, szálas lublinitra, hegyi tejre, aragonitra bukkanhatunk az üregeiben.
A törmelék között azért más érdekességet is találhatunk, így például a már említett tűzkőgumókat, melyek szétütve sötét szürke opállal tarkított finom eloszlású világos szürke, kékes szürke és fehér kalcedont mutatnak. Vagy zöld színű mállott andezit-kavicsokat, kloritos foltokkal. A kavicsos törmelékből glaukonit-szerű világos zöld darabok is előkerültek. A harmadik bányaudvarból az irodalom klorit mellett epidotot is említ – valószínűleg egyik sem helyben képződött, hanem metamorf törmelékkel ide szállított anyag.
Goethit, hematit kérgekben, foltokban, konkréciókban az egész bányarendszerben gyűjthető, barittal is. A mostani túránknál egyikünk csodálatos, hajszálvékony, átlátszó barit-táblácskákat talált két goethitkéreg közé ékelődve. A kivételes darab már egymagában megérte a fáradságot!
Mangánoxid helyenként fekete bekérgezésként jelenik meg a barlangüregekben (goethites kérgek mellett) és dendritek formájában a mészkő felületein, ritkábban kalcitkristályokon is, néha a kalcitot szürkére festi.
Ha van egy kis időnk a kapirgálás, kalapálás mellett (pl. uzsonna-fogyasztáskor) ne felejtsünk egy pillantást vetni a bánya növény- és állatvilágára. Többféle védett növény népesíti be a bányát, egyebek közt a gyapjas gyüszűvirág (Digitalis lanata), az árlevelű len (Linum tenuifolium), a bíboros kosbor (Orchis purpurea), a vetővirág (Sternbergia colchiciflora). Az állatvilág is szemrevaló – zöld gyíkkal már harmadszorra találkoztam és kis patkóorrú denevért is riasztottuk fel álmából, mikor bekukkantunk az egyik sziklaüregbe. A gyurgyalagok, akikkel tíz évvel ezelőtt még találkoztunk, viszont úgy tűnik, már elköltöztek.
Nem kell vagyonokat költeni útiköltségekre, szállásra, a bánya HÉV-vel, vagy busszal és némi (igaz, nagyon fárasztó hegymenetben) gyaloglással bárki számára elérhető, engedély nem kell, de önmegtartóztatás és jóindulat, ahogy ez védett helyeken illik. Na, meg jó szem, nagyító és türelem. Jó szerencsét!


© Nagy Mónika 2009-2018