cim

A téli „rovancsolás” öröme (és fontossága)

© Körmendy Regina 2012-02-13

NON MULTA – SED MULTUM – ne a mennyiség, a minőség határozza meg gyűjteményünk értékét, legalábbis akkor, ha valamelyik rendszer szerinti gyűjteményt már összeállítottunk és eközben észrevettük, hogy a gyűjtemény olyan méreteket kezdett ölteni, hogy már nehezen kezelhetővé vált ill. terjedelme fenyegeti a családi békét. Vannak ugyan kivételek a gyűjtők között, akik már a gyűjtőmunka elején tudják fékezni magukat és csak azt viszik haza, ami tényleg csak a gyűjteményükbe való (őszintén mondva – én eddig csak egyszer találkoztam ilyen kivételes lénnyel….), de a legtöbben - attól tartva, hogy olyan gyorsan nem fognak visszatérni a tetthelyre – inkább többet visznek el a kelleténél, így, miután minden kevésbé szerencsés barátnak már odaadták a vásárfiát, kénytelenek megbirkózni a maradványokkal.

Hébert, francia paleontológus szerint minden gyűjteményt legalább 7x kell átfésülni és a felesleges, kevésbé jó daraboktól megszabadítani, míg végül tényleg értékes gyűjtemény lesz belőle.
A kiselejtezett darabokat külön kell válogatni, lehet elajándékozni, eladni, vagy akár eldobni (nálam a sziklakertbe kerülnek), a lényeg – ne szerepeljenek már a gyűjteményben, és ha korábban katalogizáltuk, onnan is szedjük ki.
A téli hétvégék erre a legalkalmasabb, mindig akad egy-egy hosszú unalmas délután, amikor elővehetünk egy-egy köves dobozt és átnézhetjük tartalmát. Azok, akik regionális gyűjteményt létesítettek, ilyenkor nagy meglepetésekben részesülhetnek, előfordulhat ugyanis, hogy a régen nem vizsgált doboz alja magától esik ki, és a kénsav már átrágta a polcot is, a doboz tartalma viszont fehér hajszálakat növesztett (aki nagybörzsönyi anyagot gyűjtött, tudja, miről beszélek), de az is, hogy élesebb szemünk olyat is észre vesz most, amit pár évvel ezelőtt még nem.

A dobozt szabadítsuk meg az esetleges kéretlen lakóktól (általában nyolclábúak), aztán rakjuk ki a darabokat az asztalra. Legyen kéznél a mikroszkóp (vagy legalább a nagyító) és min. 4 db tálca (egy a megtartandó daraboknak, egy az elajándékozható/eladható daraboknak, egy az eldobandóknak, egy a bevizsgálandóknak). Aztán darabról darabra nézzük át a doboz tartalmát és osszuk szét a különböző tálcákra. Közben – ha fényképezni is tudunk – fényképezzük le a legszebb darabokat és – ha lehet – osszuk meg a Geománia közösségével vagy rakjuk saját honlapunkra, ha van.
A megtartandókat tisztítsuk meg, ha szükséges, dobozoljuk be műanyagdobozokba, lássuk el a megfelelő felirattal (ásvány(ok) neve, lelőhelye, gyűjtés éve), mindegy, hogy a dobozra írjuk, vagy az ásvány alá cédulát rakunk. Ha katalogizáljuk, itt az ideje sorszámot adni. Még mindig lesznek olyanok, amelyektől ilyen vagy olyan okból nem tudunk lemondani – nem baj, lesz még rovancsolás később is….

Természetesen minden valamire való gyűjteményben válogatott csúnyaságok is szerepelhetnek, mégpedig akkor, ha ez az ásvány ritka, ill. jobb megjelenésben nem található az adott lelőhelyen. Ilyenkor a faj meglétét kell igazolni, a szépség kevésbé fontos. Ez a kérdés rendszertani gyűjteményeknél nem áll fenn, mivel ott a világ összes tájáról kiválogathatjuk a legszebbet.
Vannak gyűjtemények, ahol az esztétikai értéken kívül más értéket nem tudunk felfedezni, ezek szín és alak szerint válogatott, összevásárolt, ún. „vitrines” darabok, többnyire lelőhelyadatok nélkül, vagy olyan sokatmondó felirattal mint „Ametiszt, Brazília” vagy „Fluorit, Kína”, ami – ha a terület nagyságrendjét nézzük, olyan lenne, mint „Kvarc, Közép-Európa”. Ezekre természetesen nem vonatkozik a selejtezés parancsa (általában túl sok pénzt is áldoztak rájuk), ezeknek szobadísz-funkciójuk van, mint egy vázának, vagy festménynek., mondjuk csak ki – ezek státusz-szimbólumok.
Az általunk fáradságosan összegyűjtött kövek selejtezése azonban rengeteg meglepetést tartogat, így pl. új ásványokat fedezhetünk fel (így jártam pl. a Kónya Petivel végzett Balaton-felvidéki darabok válogatásánál), ill. gyanús darabokat adhatunk be vizsgálatra. Ha visszalapozzunk a régi Geodákban – rengeteg új ásványt fedeztek fel a régebbi gyűjtések darabjaiban….
Vagy megtanuljuk egyszerre és mindenkorra, milyen ásványt kellett volna „tartósítani”, levegőtől, napfénytől elzárni. Emlékszem, valakitől kaptam egy csodaszép nagybörzsönyi ágas-bogas termésrezet, vigyáztam rá, aztán 2 év múlva eltűnt, a dobozban már csak egy ronda, fekete követ találtam, ki is dobtam. Nem kellett volna….a réz még megvolt, csak megfeketedett.

Állítom, hogy a magyarhoni mészkőbányákban gyűjtött kalcitok, az agyaggödrökben szedegetett gipszek és a Füledugón begyűjtött jáspisok, kalcedonok, opálok 2/3-át nyugodtan vissza lehet szolgáltatni a természetnek vagy a fiatal gyűjtőknek ajándékozni, hogy ezzel alapozzák meg a gyűjteményüket. Nagyon jól tudom, hogy képtelenek voltunk visszatartani magunkat a bőség láttán Gánton, Bajnán, Beremenden, Nagyharsányban, Miskolc-Tapolcán, a mátrai és zempléni opál-, jáspis- és kalcedon-lelőhelyein és még sok más helyen. A legtöbb kalcit, jáspis a kertemben végezte, elsősorban a nagy darabok. Amikor 2011-ben havonta legalább 3x jártam be a Mátrát, annyi kvarcot, ametisztet, ércet tudtam volna hazavinni, mint amennyit 10 év alatt sem gyűjtöttem össze, de már nem tettem, helyben lefotóztam a kilós ametisztes, galenites, szfalerites rögöket és ott hagytam, mert semmilyen új adattal nem szolgáltak. A Geománia számára lefotózott darabok sem mind a gyűjteménybe vándoroltak, egy-egy részletüket fényképen megőriztem, utána a kukába dobtam.
Ha nem járunk börzékre, közösségbe (pl. ásványgyűjtő klubba), hívjuk meg barátainkat egy otthoni ásványgyűjtésre, vagy bízzuk a leselejtezett darabokat börzézőkre, hirdessünk Interneten, vagy keressünk kapcsolatot fiatal gyűjtőkkel – ehhez csak figyelni kell a Geomániát, ill. a különféle ásványos fórumokat.

Minden egyes rovancsolás után tisztább, élvezhetőbb, mutatósabb, értékesebb lesz a gyűjteményünk, akár pár centis, akár dm-es darabokból áll. Hozzávásárolt régi gyűjtésű, ún. bánya-friss állapotú darabokkal még fokozhatjuk az élményt, ezért, ha hallunk eladható, elajándékozható gyűjteményről, nézzük meg, hátha pont a miénkbe illik pár darab.
Jó munkát akkor végeztünk, ha elénk tennének egy üres vitrint és fél óra alatt be tudnánk rendezni, azaz redundancia-mentesen be tudunk mutatni egy ásványt vagy ásványcsoportot, egy ásvány-lelőhelyet, egy régiót.
Sok sikert!

© Nagy Mónika 2009-2017