© Mesics Gábor 2010-07-18
Hazai ásványaink sajnos nem olyan méretűek, hogy fényképezésük hagyományos módszerekkel megoldható lenne, a biztos megoldást nyújtó felszerelések pedig olyan drágák, hogy az anyagilag jobban eleresztett országokban is a gyűjtőklubok közösen szerzik be. Azért akadnak olyan olcsóbb megoldások is, amikkel nagyot javíthatunk a fotók minőségén, illetve fotózhatunk olyan példányokat is, amelyeket csak sejteni lehetett eddigi fotóinkon.
Én csak a saját módszeremet és tapasztalataimat írom le, ez nem a kőbe vésett megoldás, inkább ötletadás azoknak, akik nem tudnak továbblépni.
Alapvetően három témakörre szeretnék koncentrálni:
A fényképezőgép:
Nem valószínű, hogy a legdrágább a legjobb. Ezek a gépek nagyon jók stúdió-, és természetfotózásra, ha makrófotókat akarunk készíteni, a nagy objektívméret miatt nagyítót nem tudunk illeszteni, csak a makró közbetétgyűrű jöhet szóba. Ezzel csak az a baj, hogy a makrógyűrű ára vetekszik a fényképezőgépével.
Nyugodtan válasszunk középkategóriás gépet 30-50 000 Ft között, néhány alapvető szempont figyelemben tartásával:
Nagyító használata:
Többféle erősségű nagyítót használok, mindig a fotózandó terület nagyságától függően, a fényképen látszik az összes. A legnagyobb darabot egy távcső tárgylencséiből fabrikáltam, azt kézzel kell a géphez szorítani. Akkor használom, ha 15-20 mm széles területet akarok fotózni. A másik két nagyítót rá tudom illeszteni az objektívre. Ezek úgynevezett órás-, vagy ékszerész nagyítók, sajnos nem minden optikai boltban kaphatók. A 8x-ost 5 mm-es terület, a 12x-est 3 mm-es terület fotózására lehet használni. 15 ill. 9 mm területet fognak be, de a szélek felé torzul a kép. Ha nagyítóval fotózunk, akkor az alagúthatás elkerülése végett mindenképpen zoomot kell használni. Előbb behúzzuk a zoomot és azután illesztjük a nagyítót. A zoom persze növeli a nagyítást, viszont a képek mélységélessége drasztikusan romlik, 3-4-szeres felett már nagyon észrevehető.
Megvilágítás és háttér:
Gyakran látunk vagy kapunk fotókat ásványokról, és leggyakoribb visszatérő hibák a következők:
- borzasztó sárga az egész, az ásvány színei inkább csak sejthetőek
- világos háttér előtt sötét paca a példány
- sötét kőzetben lévő fehér ásványok fényes fehér folttá változnak
Ezek mind a megvilágítás, a háttér és a fényképezőgép beállításainak hibái. Néhány szabály betartásával segíthetünk a hibák kiküszöbölésében:
1. Ne fotózzunk közvetlen napfénynél vagy villanykörte fényénél, használjunk hideg fehér fényforrást, mint a fénycső vagy a fehér LED. Sajnos a lámpa 50 Hz-es felvillanásai zavarják a fotózást, emiatt az ISO érzékenységet minimálisra kell állítani, és addig kell játszani a megvilágítás erősségével, hogy az expozíciós idő 1/20 körül legyen, mert 1/30-nál elkezd villogni a kép, és különböző színű fotóink lesznek. Folyamatos fényforrásnál ilyen probléma nincs.
2. Használjunk sötét, semleges színű hátteret, még akkor is, ha nem fog látszódni a fotón, ugyanis a háttér színe tükröződhet a kristálylapokon. Legjobb a mattfekete, vagy a sötétszürke. A gép fénymérését koncentráljuk arra a részre, amit láttatni akarunk. Ha nem így teszünk, akkor a sötét háttérből "kiég" a fotózandó rész. A megvilágítás szögével játszva elérhetjük, hogy akár fehér háttér előtti fehér ásványok is láthatóvá váljanak. Például nátrolitos, vagy aragonitos üregek esetében ez igen hasznos lehet. Ha a lámpát teljesen az ásványos üreg fölé visszük, az üreg belseje árnyékba kerül, és az előtérben lévő ásványok kiemelkednek.
És végezetül: Én mindig hason fekve, a gépet feltámasztva fotózok, mint egy mesterlövész, mivel akár a szívdobogás is ront a kép minőségén. Ezért is szoktam bekapcsolni a késleltetett exponálást (2 mp), hogy a gomb lenyomása ne zavarjon be.
Legvégül: gyakorlás, türelem és kitartás.
Néha elsőre elakad a lélegzetem, olyan jó lett a fotó, néha 100 fotót is csinálok, de egyik sem tetszik. Sok vacakolást igénylő munka, de ha összejön egy jó fotó, akkor mindig azt mondja az ember, hogy megérte.
© Nagy Mónika 2009-2024