cim

Ásványgyűjtés és természetvédelem

© Körmendy Regina 2010-08-23

2001.március 18.-án , a XIX. Miskolci Ásványfesztivál keretében a felelős hatóságok, szakemberek és néhány gyűjtő részvételével Kerekasztal Konferenciát rendeztek az ásványgyűjtés jogi szabályozásáról. Azóta sok idő telt el, közben megszületett a szakmailag kifogásolható 21/2007.(VI.20.) KvVM rendelet a védett ásványokról , de a szabad rablás szüntelenül folytatódik, hiszen az utóbbi rendelet csak néhány fajt (nem lelőhelyet!) érint, és ezek közül is néhány már nem hozzáférhető.
Az ásványgyűjtőt éltető lelőhelyek száma folyamatosan csökken, akkor is, ha néha új lelőhelyekről hallunk. A Geomániában található lelőhelyek egy része már a múlté, ennek ellenére felvitelre kerültek, mert számos köz- és magángyűjteményben fellelhető az anyaguk és börzékre is kerülnek.
Két külön cikkben szeretnék pár gondolatot leírni a természetvédelem és a tulajdonvédelem az ásványgyűjtéssel való összeegyeztethetőségéről.
A természetvédelmi szempontokat elsősorban az 1996-évi LIII. Természetvédelmi törvény (és végrehajtási rendeletei (Tvt)) foglalja össze, amely – és ezt itt kell hangsúlyozni – nemcsak a hatósági védettség alatt álló természeti értékekre (különleges védelem), hanem minden természeti értékre (általános védelem) vonatkozik. A gyűjtő számára ez elsősorban a hatósági engedélyezési kötelezettség megítélésében nyilvánul meg.
Idézem:
19. § (1) A földtani természeti értékek védelme a tájvédelmet, továbbá az élettelen és meg nem újítható természeti erőforrások és az élővilág létfeltételeinek megóvását szolgálja. A földtani értékek általános védelme kiterjed a földtani, felszínalaktani képződményekre, ásványokra, ásványtársulatokra, ősmaradványokra.
(4) Tilos az ásványok, ásványtársulatok, ősmaradványok jogellenes károsítása.


Természetesen köztudott, hogy amatőr ásványgyűjtési eredmények nélkül alig lennének közgyűjtemények, oktatási célú gyűjtemények, sok-sok tudományos eredmény sem született volna ásványgyűjtők által beszolgált leletek nélkül, ezért a fentiek ellenére van jogosultsága az amatőr gyűjtésnek. És természetesen vannak jogi korlátai is, mégpedig: A szomorú valóság azt mutatja, hogy a gyűjtők többsége nem tudományos célokra, vagy közgyűjtemények gyarapítására, oktatási célokra gyűjt (ehhez ugyanis elég lenne a kis méretű, kis mennyiségű, kissé csúnyácska minta is), hanem jobb esetben esztétikai, magángyűjtemény-gyarapítási, rosszabb esetben értékesítési szempontokat vesz figyelembe és az utóbbi esetben nagyon gyakran elkap a mérhetetlen mohóság, azaz a gyűjtő addig ássa a talajt, repeszti a sziklákat, míg elcipelhető anyagot talál. És ezt megteszi engedély nélkül, természetvédelmi oltalom alatt álló területen és nem védett területen egyaránt, tekintet nélkül a természeti állapot fenntarthatóságára, a felnövő gyűjtőnemzedékre.
A német Fraas professzor, aki 1910-ben először adta ki híres „ Az őslénygyűjtő” c. könyvét, a gyűjtőszenvedély tudatos (ön)korlátozásáról azt írta:
„Minden lelőhelyen az önkorlátozás teszi a mestert és az utánunk jövőkre gondolván ne cipeljünk el minden fellelhetőt. A ki nem válogatott, túlzott mennyiségű anyag rendetlenné, átláthatatlanná teszi a gyűjteményünket és megfosztja minden tudományos értéktől”

Ami nekünk nem kell, azt hagyjuk ott, más (esetleg a mikroásvány-gyűjtő) még találhat benne érdekeset.
Hébert, francia őslénykutató figyelemreméltó követelése „Hétszer kell egy gyűjteményt átválogatni, hogy jó legyen” legalábbis részben a lelőhelyen is megvalósítható, és ez is szolgálja az utódkor kilátásait ugyanúgy mint a természetét.
Ja, akkor mit áruljunk a börzéken? Nos, az utolsó 3-4 selejtezéskor kieső példányokat. És talán még ezt sem ártana tudni, hogy a 35/1995.(IV.5.) Korm. rendelet értelmében
3.§ (2) Vásárokon és piacon még működési engedéllyel rendelkező üzletekben sem hozható forgalomba a) nemesfém és az abból készült ékszer, drágakő
(3) barlangi képződmény, ill. szakmai tudományos szempontból kiemelkedő jelentőségű ásványtársulat (azaz védett ásvány)

A börze is vásár!

Összefoglalva: Az ásványgyűjtő 10 természetvédelmi parancsa
  1. A védettségi foktól függetlenül, természetvédelmi területen lévő feltárásokban erőmunkát ne végezzünk, azaz ne ássunk gödröket, ne bontsunk sziklafalakat vagy kőtömböket, ne torlasszunk el patakmedreket (még ideiglenesen sem) vagy bontsunk haltelepítési kőgátakat. Útbevágásokban, régi horpákban vagy természetes mélyedésekben ne szedjük ki a fák gyökerei alól a termőföldet, ez a növényzet biztos halálát jelenti.
  2. Természetvédelmi területen folytatni kívánt gyűjtéshez kérjünk előzetes engedélyt az illetékes hatóságtól (ezeknek listája szintén a KvVM honlapján található).Ez államigazgatási költséggel és min. 25 napos ügyintézési határidővel jár. A kérelemben meg kell adni a gyűjtés célját, pontos helyét és időpontját, a gyűjtésen résztvevők adatait. Ha tudományos, oktatási célokat nem jelölünk meg, nem fogunk engedélyt kapni. Elutasításnál forduljunk szakma támogatásért a megfelelő szakemberhez.
  3. Engedély megtagadás esetén, vagy engedély nélkül ne kíséreljük meg a gyűjtést! A jelenleg megvitatott szabálysértési jogszabályban 150.000 Ft-nál lesz az alsó bírsági határ, ami akár börtönbüntetésre váltható. Nincs az az ásvány, ami megéri! Ráadásul ezt el is kobozzák.
  4. Nem védett területen – a tulajdoni, ill. kezelői jogok figyelembevételével – engedély nélkül gyűjthetünk, de csak úgy, hogy a természetet csak minimálisan károsítjuk, az eredeti állapotot minél jobban helyreállítjuk, azaz a gödröket visszatemetjük (vadállatok számára nagyon veszélyesek lehetnek!), az utakra lesodort törmeléket és a szemetünket eltávolítjuk
  5. Természetvédelmi területen működő bányákban (de egyéb területen fekvő bányákban is) a gyűjtési lehetőségeket és korlátokat a bányatulajdonos (üzemvezető) szabja meg, szigorúan tartsuk be!
  6. Védett növények termőhelyén, madarak fészkelő helyeinek közelében ne végezzünk feltárásokat! A zaj is természetkárosító hatású lehet.
  7. Védett geológiai szelvényeken bármilyen gyűjtést mellőzzünk!
  8. A 21/2007.KvVM rendeletben felsorolt védett ásványok listáját vegyük figyelembe. A barlangi képződmények gyűjtését, árusítását a 19/1997.(VII.4.) KTM rendelet is tiltja és elkobzásra ítéli a gyűjtött darabokat. Kivétel azonban a bányászati tevékenység során feltárt képződmények, azaz a bányatörmelékből való cseppkőgyűjtés lehetséges.
  9. Ne helyezzünk olyan lelőhelyképeket a Geománia honlapjára, melyek egyértelmű szabálysértésre utalnak (ráadásul az elkövetők képével, nevével). Ha lefényképezzük, amit a helyszínen találunk, írjunk hozzá figyelmeztető megjegyzést (lásd: Kozári vadászház, Gyökeres tető, Köves-tető stb.)
  10. Ha egy adott lelőhelyen azt tapasztaljuk, hogy a következő beavatkozás (kalapácsütés, kőtömb kimozdítása stb.) környezeti károkkal járna, mondjunk le erről, tekintsük a lelőhelyet „legyűjtött”-nek, keressünk más lelőhelyet vagy elégedjünk meg a már letermelt törmelékkel. Ilyenkor a nagyító sokkal kímélőbb a kalapácsnál! Nagyon hasznos lehet az út alatti, vagy az úton heverő törmelék átkutatása is, de ha az útból kiszedünk egy nagyobb tömböt, temessük vissza a helyét, az erdészeti járművek és óvatlan túrázók védelmében.

JÓ SZERENCSÉT MINDEN TERMÉSZETVÉDŐ ÉS –SZERETŐ GYŰJTŐNEK!

© Nagy Mónika 2009-2018