cim

Ásványgyűjtés vékony jégen: tulajdonjog és egyéb korlátozó jogszabályok

© Körmendy Regina 2010-09-17

A gyűjtők többsége talán nem is sejti, hogy minden egyes gyűjtőút alkalmával alkotmányt, törvényt, rendeletet sértő tevékenységet folytat, azaz egy olyan határmezsgyén mozog, melyen bármikor csíkosra válthatja ruházatát. A természetvédelmi előírásokkal úgy-ahogy még tisztában vannak és lelkiismeretes, tudományos és a nem kereskedelmi célból gyűjtő ezeket igyekszik be is tartani. Már más a helyzet, ha az alkotmányba, Polgárjogi törvénykönyvbe és egyéb hatósági jogszabályokba ütközik a munkája, itt gyakorlatilag nulla az emberek jogismerete.
Mivel a szabálysértésekről szóló, 1999.évi LXIX.törvény többszöri átdolgozása egyre szigorúbb szankciókat tartalmaz, nem árt néha elgondolkozni azon, mit tehetünk büntetlenül és mit nem.

Tulajdonjogi kérdések

(1)Állami tulajdon
Az állami tulajdon fogalmát az 1949.évi XX.törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról (az időközben történt módosításaival is) határozza meg:
10.§ (1)„A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon”.
A Ptk. máig érvényes, 1991.évi törvény szerinti módosítása tárgyalja az állami tulajdont a tulajdonjogokról szóló IX. fejezetében és megállapítja, hogy a 172.§ szerint
„Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, kizárólag az állam tulajdonában vannak
a) a föld méhének kincsei
b) a folyóvizek, csatornák és természetes tavak, valamint ezek medre
c) a folyóvíz elhagyott medre és a folyóvízben újonnan keletkezett sziget….”

A tulajdon egyik jellemzője az, hogy pontosan meghatározott keretekben átruházható, az történik, ha a bányászati, erdő- és vízgazdálkodási társulatokra, esetleg magánszemélyekre bízzák az állami vagyon kezelését.
Ettől az állami vagyon még olyan vagyon marad, amelyet az államkincstár tart nyilván:
1992.évi XXXVIII.törvény az államháztartásról, IX: fejezet:
„Az ásványok, kőzetek, ősmaradványok mind in situ (természeti értékek), mind ex situ (régészeti emlék) állapotukban a kincstári vagyon tárgyai, a velük való gazdálkodást a KVI útján látja el”

(2)Magántulajdon
A Ptk. 96. §-a szerint „ A föld tulajdonjoga a föld méhének kincseire és a természeti erőforrásokra nem terjed ki”,
azaz, ha valaki földbirtokot szerzett, az ott esetleg fellelhető ásvány-, őslény- és régészeti leleteknek nem lehet a törvényes birtokosa.
A magántulajdonost azonban megilleti a tulajdon (birtok) védelme.
Ptk.188.§ (1) Ha a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják (tilos önhatalom), birtokvédelem illeti meg.
Azaz minden olyan személynek, aki - akár jóhiszeműen, mert megfelelő információkkal nem rendelkezik, akár rosszhiszeműen – birtokháborítást követ el, megfelelő szankciókra kell számítania. Súlyos esetben ez akár büntetőjogi (nem csak szabálysértési) következményekkel járhat.
Tehát: Ha valaki illetéktelenül tartózkodik magánterületen és ásatásokat végez, kétszeres (vagy akár többszörös) törvényszegő. Ha a földbirtokos esetleg pénzért átengedi az ásatást magánszemélynek, szintén vétkes, mert abból indul, hogy az állami vagyon az övé és szabadon rendelkezhet vele.

Az ásványgyűjtést befolyásoló egyéb jogszabályok

(1)A Bányászati törvény
Bár az ásványgyűjtő általában az 1993. évi XLVIII.törvény szerinti bányászati tevékenységet nem végez, mégiscsak előfordulnak határesetek, mint pl. a felhagyott, de le nem zárt tárók önhatalmú továbbhajtása (pl. Béke-táró), szélesítése, illegális meddőhányók létesítése (újkori horpabányászat – sétáljunk csak fel a Sinta-tetőre, Kánya-hegyre stb.) ill. régebbi meddőhányók önkéntes áthelyezése (pl. Alsó-Rózsa-táró meddője). E fajta gyűjtési tevékenység – ha az elkövető nem rendelkezik a megfelelő hatósági engedélyekkel – illegális és súlyosan (talán többszörösen) törvénysértő.
Jó hír az aranymosóknak, hogy a kézi aranymosás viszont nem tartozik a bányászati tevékenység körébe.
De a bányászati kutatási, termelési jogokkal rendelkező bányatulajdonos sem lélegezhet fel az ásványok további sorsát illetően, neki ugyanis a Bt. 27.§ (6) pontja előírja „ A bányászati tevékenység során feltárt, szakmai-tudományos szempontból jelentős ásványokról, ásványtársulásokról, ősmaradványokról a bányavállalkozó köteles tájékoztatni a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervet és lehetővé tenni a mentését”.
Azaz mezei gyűjtő csak akkor kaphat hozzáférést, ha az illetékes hatóság látta a leleteket és esetleg nem tartott igényt rájuk.
Ez természetesen nem vonatkozik az ásványbányászat során feltárt , tudományos értékkel nem bíró átlagos, feldolgozásra szánt kövekre, azonban nagyon nehéz megállapítani, hol a határ. Nem minden leletmentés, ami annak látszik, néha kemény egyedi üzleti érdek állhat a háttérben (pl. a Szt. Gotthard-alagút építésénél az egyik leleményes ottani alkalmazott ásványtolvajként 6 év börtönt kapott az állami kincstár megkárosításáért)
A fenti követelmény azonban már a 18. századi bányászatban is előírás volt, ezekkel a leletekkel töltődtek fel múzeumaink.
A bányatulajdonos a bányászat és a rekultiváció befejezéséig marad felelős a terület állapotáért, elvileg nem hagyhat nyitva tárókat, nem hagyhatja befedetlenül
a meddőhányókat – ha ezt mégis megteszi, elősegíti az illegális bányászatot és közreműködővé válik a gyűjtők törvénysértéseiben.

(2)Erdőtörvény

A 2009.évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról Európa legszigorúbb erdőtörvénye, de erről a gyűjtők vajmi keveset tudnak (és véleményem szerint az erdőgazdálkodók sem, mert akkor nem úgy néznének ki az erdeink, ahogy kinéznek….)
A törvényen szigorúan megkülönbözteti a fa- és vadgazdálkodással foglalkozó személyzetet az egyebek, erdőben mászkálóktól, a
91.§ szerint
(1) Az erdőben – annak rendeltetésétől függetlenül – üdülés, sportolás és kirándulás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére tartózkodhat, amit az erdőgazdálkodó tűrni köteles
(2) Aki erdőben nem erdőgazdálkodással összefüggő tevékenység céljából tartózkodik, az e törvény alkalmazásában az erdő látogatója.
(3) Az erdőgazdálkodó és az erdő tulajdonosa az erdő látogatásáért díjat nem kérhet, azonban jogosult a ténylegesen felmerült kárának és költségeinek megtérítésére.
(4) Az erdő látogatója
a) az erdei életközösségben, az erdő talajában és az erdészeti létesítményekben kárt nem okozhat
(5) Üdülési, sportolási, illetőleg kirándulási célból – a kijelölt út kivételével – gyalogosan sem vehető igénybe a) az erdősítés területe, amíg a rajtalévő faállomány a két méter átlagos magasságot el nem éri, b) az erdőrezervátum magterülete

A törvény 98.§ alapján az erdészeti szakszemélyek tettenérés esetén akár testi kényszert, riasztó fegyvert is alkalmazhatnak, a jogtalanul szerzett anyagot és a használt szerszámokat elkobozhatják. Ennek azonban feltétele az egyenruha viselete, szolgálati jelvény bemutatása.
Jelenleg még mindig egymásra kacsingatva, csibészmódra kezelik a gyűjtők horpabányászatát, pedig lassan illene már felnőtt módon, felelősséggel cselekedni – az erdő nem a miénk. Valószínűleg senki nem fog szólni, ha nem védett területen szétverünk egy kisebb kődarabot, mert valami megcsillant bele, ha kiásunk pár követ az avar alól, de aki járt a Gyökeres-tetőn, vagy Telkibánya környékén, tudja, mire gondolok.
Természetesen nem éppen jobb modorra fog ösztönözni, ha néhány erdőben már térdig szemétben kell gázolnunk, vagy még mindig ott hevernek a 2 év ezelőtti viharban kitört fák, vagy quadosok, motorosok letörölnek az útról – ezek mind-mind egy általános kulturálatlanság jelei, amiben szenved ez a társadalom. Talán mi mutathatunk példát?

(3)Vízügyi törvény
Az 1995.évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról, valamint a hozzátartozó 123/1997.(VII.18.)Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízi létesítmények védelméről csak akkor érinti az ásványgyűjtőket, ha torlatokban, folyóvíz partján (fövényben) gyűjtünk. Ez ritkán történik, ezért részletekben nem akarom tárgyalni, csak felhívni a figyelmeteket arra, hogy vízvédelmi zónákban mindennemű talajbontás engedélyköteles és ha patak- és folyómedrekben kotorásszunk, akkor állítsuk helyre az eredeti állapotot. Magától értődő, hogy az élővilágot ne károsítsuk és vízi létesítményeket ne bontsunk.

(4)Kulturális örökségvédelmi törvény
A kulturális örökség elemei a 2001.évi LXIV.törvény 7.§ 5. pontja értelmében:
„a régészeti örökség, műemléki értékek, valamint a kulturális javak”
Kulturális javak alatt értendők:
4. az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyai, képi, hangrögzített, írásos emlékei és egyéb bizonyítékai – az ingatlanok kivételével – valamint művészeti alkotások
Tehát – ahogy látjuk – az ásványok, az ásványgyűjtemények is ebbe a kategóriába tartozhatnak, nemcsak a régészeti leletek.
Talán azt is meg kéne említeni, hogy előfordulhat, hogy középkori, vagy akár neolitikus bányászati helyeken ásványok után kutatva, régészeti értéket szerzünk (vagy tudáshiányból éppen megsemmisítünk) – mindez ellentétes a törvény akaratával.
A régészeti leletet igenis lehetőleg in situ-ban kell megóvni és a szakhatóságnak bejelenteni.
A törvény 8.§ (1) pontja szerint
A föld felszínen, a vizek medrében vagy máshol rejlő vagy onnan előkerülő régészeti lelet állami tulajdon.
(2) A régészeti leletek tulajdonjogáról az állam nevében a miniszter lemondhat régészeti gyűjtőkörrel rendelkező, nem állami fenntartású múzeumok tulajdonosai javára
.
Gyűjtemények védettsége is ebbe a védelmi körbe tartozik, de erről egy külön cikkben szeretném kifejteni a véleményemet.

(5) Szabálysértési törvény: Szabálysértések szankcionálása
Mindenki, aki vagy jóhiszeműen (gondatlanságból), vagy rosszhiszeműen (szándékosan) törvényt, vagy más jogszabályt sért, tudja, hogy ennek következményei lehetnek. Az ásványgyűjtés jogi botlásai – ha csak nem kifejezetten szándékosan, illegálisan, gépi erővel, üzleti célból történik – a szabálysértések körébe tartoznak, melyeket az 1999.évi LXIX.törvény a szabálysértésekről tárgyalja. A gondatlanság, a jogszabályok nem ismerete azonban nem óv a szankcióktól, csak enyhítheti a büntetés mértékét.
Milyen szabálysértés (és bírság) vonatkozhat az ásványgyűjtésre?

(1)Természetvédelmi szabálysértés
147.§.(1) Aki a) természetvédelmi államigazgatási szerv engedélyéhez vagy szakhatósági hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély vagy szakhatósági nélkül, vagy az engedély, hozzájárulástól eltérő módon végez, vagy végeztet, bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget (ehhez tartozik az ásványgyűjtés természetvédelmi területen – lásd a tv.cikkemet!)
b)….természeti területen, beleértve a védett természeti területet is – a természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethető tevékenységet folytat (a földmozgatással járó ásványgyűjtés is ilyen!)….
c)….barlangi képződményt jogellenesen megrongál, elvisz vagy elpusztít….
d) a természet védelmére vonatkozó rendelkezéseket egyébként megsérti
(pl. fák alól kiássa a talajt, fészkelő helyeket vagy védett növényeket semmisít meg stb.)

150.000 Ft –ig terjedő pénzbírsággal sújtható

(2)Környezetvédelmi szabálysértés
148.§ (1) Aki a környezetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély vagy hozzájárulás nélkül, vagy az engedélytől, hozzájárulástól eltérő módon végez, vagy végeztet, ill. a környezet elemeit a külön jogszabályban meghatározott módon terheli, ill. szennyezi, vagy az egyéb környezetvédelmi előírásokat más módon megszegi,
150.000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható

Gyűjtői szempontból abba tartozik pl. környezetvédelmi létesítmények (szennyvízelvezetők, rekultivált meddőhányók, egyéb védőművek) bontása.

(3)Tulajdon elleni szabálysértések
157.§ (1) b) aki húszezer forintot meg nem haladó kárt okozva, szándékos rongálást követett el (pl. táblák ledöntése, sorompók, kerítések erőszakos nyitása és hasonló)…
150.000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható
(3) Aki………….birtokhatár megjelölésére szolgáló hivatalos jelet….parkot, vagy ahhoz tartozó felszerelést gondtalanul megrongálja (ez pl. vonatkozhat geológiai tanösvényre, bemutatóhelyre stb.)
elzárással, vagy 150.000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható


Annál súlyosabb esetekben (bűncselekményekre) már nem alkalmazható a szabálysértési törvény, azokra már a büntetőtörvény rendelkezései vonatkoznak .

Elévülés
11.§ (1) Nincs helye felelősségre vonásnak, ha a cselekmény elkövetése óta hat hónap eltelt (elévülés)
Az elévülési időt azonban minden, már elkezdett eljárás félbeszakítja, azaz a félbeszakítás napjával az elévülési idő újra kezdődik, de 2 éven belül mindenképpen be kell fejezni a szabálysértési eljárást, azután már nem lehet felelősségre vonni az elkövetőt.

A pénzbírságon kívüli szankciók
A leggyakoribb szankció a pénzbírság (3.000 – 150.000 Ft), de alkalmazni lehet még az elzárást (min. 1 nap, max. 60 nap) is. Enyhébb fogalom az intézkedés, mint pl. az elkobzás, a figyelmeztetés (ha az elkövető nyilvánvalóan nem ismerte a szabályokat és csekély súlyú volt a szabálysertés).

A tettes adatai központi nyilvántartásba kerülnek, így az ismételt szabálysértéseknél magasabb bírságot lehet kiszabni, ill. bűncselekményt megállapítani.

Bizonyítási kényszer
A szabálysértést bizonyítani kell. 52.§ (2) Az eljárás alá vont személy nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására, felelősségének bizonyítása a szabálysértési hatóságot, illetőleg bíróságot illeti.
(3) A szabálysértési eljárásban szabadon felhasználhat minden olyan bizonyítási eszköz, mely a tényállás megállapítására alkalmas lehet.
Bizonyítási eszköz lehet tanúvallomás, szakvélemény, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat, szemle, az elkövető vallomása.
(4) Köztudomású tényeket, továbbá azokat a tényeket, melyekről a szabálysértési hatóságnak, ill. a bíróságnak hivatalos tudomása van, nem kell bizonyítani.

Ha tehát bennünket az erdész vagy természetvédelmi őr kalapáccsal, ásóval a kezünkben, tetemes árokban, gödörben kotorászva tetten ér, elég egy fénykép, a szerszámok és az eddigi leletek lefoglalása. Különösen védett területeken (pl. magterület, fiatal erdő, szigorúan védett tvt.-n) még ásnunk sem kell, akár sétálgatva is tetten érhet. Kicsit bonyolultabb azon eset, amikor bennünket mások tetthelyén talál, joggal abból indulhat ki, hogy ezt mi követtük el korábban, és most kívántuk folytatni.
Nem tételezem fel, hogy az átlagos gyűjtő elvetemült bűnöző, ezért a Btk. rendelkezéseivel itt nem foglalkozom, gondolom, így is elég lesújtó az eredmény, mert joggal kérdezhetünk:

AKKOR MOST HOL A BÁNATBAN TUDUNK MÉG GYŰJTENI?

A válasz egyszerű: mértékkel, önkorlátozással, etikai hozzáállással mindenütt ott, ahol nem kifejezetten tilos (pl. szigorúan védett helyen, geológiai szelvényen, közterületen).
De nem kell méteres gödröket és árkokat ásni az erdő kellős közepén, fél hegyeket elhordani, útbevágásokat lebontani, fákat kidönteni, régi hányókat ledózerolni, veszélyes régi tárókat fejteni, sziklafalakat bontani, illegálisan bemászni kőfejtőkbe, rekultiváció alatti külfejtésekbe és úgy tenni, mintha az életünk függene attól, hogy hány tonna követ cipelünk haza….
Az idő elteltével mindannyian rájövünk, hogy ez a kis, gyufásdoboznyi, de szép darab többet ér mint a többi 15 kiló csúnyaság. A kezdőknek az elején minden fontos, habzsolnak, én is azt tettem, de ez előbb-utóbb megszűnik. Az idősebb, tapasztalt gyűjtők meg példát mutathatnak!

Az ásványkincsek néha az úton, vagy az út szélén hevernek, a patakban, az avar alatt, de még a felszínen, régi és új meddőhányókon, működő és felhagyott, nem védett kőfejtőkben, szőlőkben, szántók szélén, építkezéseken…csak látni kell. Vegyünk meg olyan térképeket, melyeken be vannak jelölve a védett területek, figyeljük a táblákat, sorompókat és a növényzetet, ne tapossunk le 30 orchideát és két szalamandrát egy vacak kvarcüreg miatt.

Nem hiszem, hogy mostantól fogva természetvédelmi őrök és erdészek ezrei lepik el a hegyeinket, völgyeinket, de egy pár bűnös elem a gyűjtőtársadalomban sújthatja az összes többit – azaz egyre több bányatulajdonos már elzárkózik a gyűjtők beengedésétől az illegális betolakodók miatt és egyre több erdész előveszi a puskáját, ha földön kotorászó embert lát.
De mi nem vagyunk mindannyian potenciális bűnelkövetők és büszkék lehetünk magunkra, mert:

NEM lenne magyar állami, vagy intézményi természettudományi gyűjtemény a magángyűjtők tevékenysége nélkül, nem lenne, miből oktatni, mit mutatni a jövő nemzedéknek. Nem lenne alapja a kutatásnak. A magángyűjtőknek köszönhető a legtöbb, Magyarországon az elmúlt 30 évben felfedezett ásvány – ezért joggal igényelhetnének egyfajta pozitív diszkriminációt (vagy érdekképviseletet), ugyanúgy, mint osztrák társaink. Gondolkozzunk ezen, miközben átvergődünk a jogszabályok alkotta labirintuson és ennek végén belebotlunk egy zöld ruhás, tacskós emberbe.

© Nagy Mónika 2009-2018