Körmendy Regina cikke

Ásványgyűjtői etika a szomszédoknál (Ausztria)

Nyugati szomszédunknál a természeti adottságokból fakadóan évszázadok óta az ásványgyűjtést nemcsak hobbinak, hanem gyakran megélhetési lehetőségnek is tekintették, így a hivatásos ásványgyűjtő (Strahler) társadalmi elismerést is kapott. Az egyre szűkülő források azonban a hatóságokat szigorú fellépésre, a gyűjtőket önmérsékletre és tevékenységük részletes szabályozására kényszerítették.
Ausztriában ugyan létezik országos jogszabályozás is, de ez csak keretet ad a tartományi jogszabályoknak, így az ásványgyűjtők is tartományi szervezetekbe (egyesületekbe) tömörülnek, melyek igyekeznek figyelembe venni a helyi adottságokat, ezért egymástól eltérően építették fel szervezeti rendszerüket, a tartományi jogszabályokhoz is alkalmazkodva.
A legszigorúbb szabályok a Természetvédelmi Területekre vonatkoznak, amelyekből Ausztriában 2010-ben 443 létezett, eloszlásukat a következő táblázat mutatja:

Tartomány	Természetvédelmi területek száma
Burgenland	28
Kärnten	40
Niederösterreich	68
Oberösterreich	109
Salzburg	28
Steiermark	123
Tirol	22
Vorarlberg	23
Wien	2
Ausztria összesen	443

Természetvédelmi területnek olyan területek minősülhetnek,. melyek eredeti állapotukat lényegében megőrizték, melyek ritka, vagy veszélyeztetett élő fajokat tartalmaznak vagy tudományos érdekességet rejtenek. Ezeken a – törvény által meghatározott és térképekben kijelölt - területeken bármelyik beavatkozás a természetbe – kivéve a kímélő mező- és erdőgazdasági tevékenységet, ellenőrzött vadászatot – szigorúan tilos. A tudományos szempontból érdekes ásványok és fosszíliák egyes tartományi jogszabályokban külön kategóriát képeznek (Niederösterreich, Vorarlberg), de országosan védett ásványok, fosszíliák nincsenek.
Kiemelt területnek számít a Hohe Tauern Természetvédelmi Park , ahol mindennemű ásványgyűjtés szigorúan tilos, kivéve a Grázi Egyetem (Prof. Franz Walter) által vezetett tudományos kutatóprojektben együttműködő 156 magángyűjtő, akiket egy bíráló bizottság szigorú feltételekkel kiválasztott. Ezek a gyűjtők külön igazolványt kaptak, minden egyes lelőhelyről dokumentációt kell készíteniük és a leletek egy részét be kell szolgáltatni. Nem használhatnak földmunkagépeket, robbanóanyagot, vegyi anyagokat és minden lelőhelynek eredeti állapotát vissza kell állítani. Erdei utakat gépjárművel nem használhatnak.
A természetvédelmi területeken belül létezhetnek olyan – többnyire magántulajdonban, vagy önkormányzati tulajdonban lévő – területek is, ahol még a tudományos gyűjtést SEM engedélyezik, pl. Stabitz-Ramisch községek környékén.
Az összes többi természetvédelmi területen való ásvány- és fosszília-gyűjtéshez a tartományi Természetvédelmi Hivataltól külön engedélyt kell beszerezni, mely névre, időre szól és ellenőrzésnél kell bemutatni. Az engedélyek beszerzését pl. Stájerországban, vagy Karintiában a gyűjtők helyi szervezete is kérheti gyűjtői számára. Nem védett területeken a nem szervezett gyűjtők, és a külföldiek a tartományi kormányzat illetékes Hivatalától szerezhetnek engedélyt (szintén névre, időre szólóan), a szervezett gyűjtők azonban tagsági igazolvánnyal, tulajdonosi engedéllyel ( az lehet bányatulajdonos, erdőtulajdonos, Alpesi Egyesület, önkormányzat, magántulajdonos stb.) gyűjthetnek, ezeket az engedélyeket a gyűjtői szervezet, vagy maga a gyűjtő köteles beszerezni.
A tartományi gyűjtőszervezetek saját döntőbírósággal rendelkeznek, mely szankcionálja a gyűjtők durva „félrelépéseit” (etikátlan viselkedését), először megrovással, majd a tagságból való kizárással. A bíróság egyik tagja a tartományi Hivatal tagja is, ezért a kizárásról értesíti a többi hatóságot is, így teljesen nyilvános lesz a fekete bárányok listája. Ezeket aztán a helyi, tartományi, országos börzékből is kizárhatják.
A tartományi gyűjtőszervezeteknek több regionális gyűjtőköre van (Stájerországban pl. 18 ), ezek szoros együttműködésben rendkívül sok hasznos feladatot látnak el, mint
- ásványtani, őslénytani ismeretek oktatása
- geológiai feltárások karbantartása
- börzék, szimpóziumok szervezése, részvétel nemzetközi rendezvényen
- részvétel tudományos kutatási feladatokban
- utánpótlás szakmai felkészítése
- gyűjtőetikai oktatás
- rendszeres leletbejelentés (külön elektronikus és papírformátumú nyomtatványon)
- saját kiadványok kiadása (pl. Stájerországban a „Der steirische MIneralog”, vagy Karintiában a „Carinthia II” c. folyóiratok)
Jelenleg az egyetlen tartományi gyűjtőszervezetet, ahol a tagsági igazolvány automatikusan a nem védett területen való gyűjtést biztosítja, a karintiai gyűjtők hozták létre. A többi szervezetnél a szervezet vezetősége az engedélyeket külön szerzi meg, a tagsági igazolvány egymagában nem gyűjtői engedély.
A gyűjtőszervezetekben tömörült tagok tagdíjat fizetnek (általában évente) és hol havonta egyszer, hol többször találkoznak egyesületi oktatótermükben. Az egyesületek jól felszerelt ásványhatározó, néha megmunkáló berendezésekkel rendelkeznek, neves kutatók tudományos előadásait hallgatják , tapasztalatokat és ásványokat cserélnek, túrákat szerveznek. Az egyesületek büdzséjét a tagdíjak, állami és önkormányzati támogatások, adományok határozzák meg. A tagok rendszeresen megtekintik egymás gyűjteményét és jó kapcsolatokat tartanak a regionális tudományos kutatókkal (egyetemek, múzeumok, turista-szervezetek).
A szervezett gyűjtők jogvédelmét az egyesület látja el, tehát konfliktusos helyzetekben a tagoknak jogi tanácsot ad vagy közvetítői szerepet vállal. Vannak helyi szervezetek, ahol kötelező felelősség- és baleset biztosítást is kötnek a tagokra, de inkább jellemző az egyéni baleset- és felelősségbiztosítás megkötése. Erre elsősorban a magas hegyekben való ásványgyűjtésnél van jelentősége, ahol hegymászói tudás is szükséges, hirtelen időjárás-változások, sziklaomlások, gleccserleszakadások különös vészhelyzetek idézhetnek elő.
Természetkárosításért (tehát gépek, tiltott szerek alkalmazása), engedély nélküli gyűjtés, nem visszatemetett feltárások , működő bányákban felejtett szerszámok vagy veszélyes, tiltott bányaterületen való munkálatok miatt súlyosan büntetnek, ezért többnyire nem helyszíni bírtságokat szabnak ki, hanem feljelentés és elkobzás jár, a pénzbírságok 3.000 és 25.000 EUR között mozognak, ezt követi a tagságból való kizárás is.
Mindezekből tanulhatunk mi is, én pl. átvenném a tagokat illető jogvédelmet, de az etikátlan gyűjtők regulázását is. Az etikátlan, kereskedelmi célra gyűjtőkre nézve nagyon fájdalmas lehet pl. a börzékből való kizárása is. Nagyon hasznosnak tartanám a MAMIT-tagok egyes kutatási projektekbe (ha van ilyen….) való bevonását (megfelelő kiválasztási kritériumokkal és a hatóságokhoz, tulajdonosokhoz lejelentett névsorral, gyűjtőigazolvánnyal), ellenszolgáltatásképpen részletes leletdokumentációval. Nagyon tetszik nekem, hogy a gyűjtőket az eredeti állapot helyreállítására kötelezik, azaz minden feltárást vissza kell temetni oly módon, hogy a gyűjtés helye nem azonosítható – ez a fajta kulturált gyűjtés ugyanis még nagyon távol áll a legtöbb magyar gyűjtőtől.

Köszönettel tartozom a Stájerországi és Karintiai gyűjtőegyesületeknek, a Grázi Egyetem, a Joanneum és a burgenlandi Tartományi Kormány Környezetvédelmi Hivatal munkatársainak a hasznos információk közléséért.