cim
védett terület

Ingvár, Monok, Zempléni-hegység és Szerencsi-dombság (Tokaji-hegység)

Geológia: A 215 m magas Ingvárt Monoktól délnyugatra, kb. 3 km-re találjuk. Kőzetanyaga miocén riolit, délkeleti lejtője alján a vulkanizmust követő hidrotermás folyamatoknak köszönhetően közel 100 négyzetméteres hidrokvarcitos-opálos kibúvás képződött.

Leírás: Az Ingvár alatti völgyben a Gilip-patak felduzzasztásával víztározót hoztak létre, amely - és így a lelőhely is - Monok felől gépjárművel megközelíthető. Az opálfeltáráshoz a tározó előtti sorompótól balra indulva, egy keskeny ösvényen juthatunk, pár perc sétával. A jellemzően vörös opál alkotta feltárást 1980-ban védetté nyilvánították. Ráadásul az Ingvár tetején földvár maradványai találhatóak, így tulajdonképpen az egész hegy védettnek tekinthető. Talaj, kőzet bontása tilos !
A környék a horgászok és a kirándulók kedvelt helye.

Típus: természetes feltárás

Lelőhelyfotók:
lelőhelyfotó

további fotók a lelőhelyről >>

Ásványfotók:
ásványfotó

a lelőhely összes ásványfotója >>

Ásványlista:

Ásvány Fotó Ásvány megjelenése a lelőhelyen
amfibolok 1 max. 3 mm-es fekete kristályok
biotit sor 2 1-2 mm átmérőjű hatszöges fekete lemezkék, ezekből álló csoportok, zömök oszlopok
goethit 1 barna, többnyire földes kérgek, kitöltések
jarosit 1 vékony halványsárga bevonatok
kvarc 10 max. pár mm-es zömök színtelen, esetleg sárga kristályok
kvarc (jáspis) 1  
kvarc (kalcedon) 5 fehér-szürkés-sárga gömbös halmazok
mangánoxidok 3 fekete, ezüstszürke filmszerű bevonatok, fekete gömbös-cseppköves kérgek, sugaras fémfényű halmazok
nontronit (szmektit csoport) 5 sárgás-zöldes halmazok, kitöltések
opál 9 a hidrotermás képződmények fő alkotórésze, fehér-szürke-rózsaszínű-sárga-barna és főként vörös kagylós törésű tömegek
opál (üvegopál) 3 színtelen, néha fémoxidokkal színezett gömbös aggregátumok, a lelőhelyen minden kőzettípusban előfordul
szanidin 1 max. 3 mm-es színtelen táblás kristályok, ikerkristályok
vasoxidok 0 sárga-barna kérgek, kitöltések, opál és kvarcváltozatok színezőanyaga

© Nagy Mónika 2009-2019